Távol tőle
Tengernek partján csodavilág,
Fent kabócák, s lent sok virág.
Süt a Nap, és fúj a szél,
Itt minden megvan, mit csak ember remél.
Hal a vízben fickándozik,
A sirály ebből táplálkozik.
A sok kis hajó szerteszét,
Dalmácia csodaszép.
Este fejem álomra hajtom,
Vele kint a tengerparton.
Meseszépen süt ránk a Nap,
S egy hatalmas nagy csókot ad.
Ám a víznek szél az ura,
Hullám hátán jött a bora.
Óriási hullámhegyek,
Én Istenem most mit tegyek?
Széjjelnézek, s nem látom őt,
A nőt, ki a szívemhez nőtt.
Hova lettél Betty drága?
Magával vitt e tenger árja?
Keresem őt minden áron,
De nyomát sehol nem találom.
Szemem nyitom, az ajtót tárom
Megnyugodtam, csak rémálom.
De nem oly szép már Croatia,
Hisz mennék én már innen haza.
Otthon van, kit szívem vár,
De köztünk van a Horvát határ.
Nem süt már a Nap, csak éget,
A sósvízben már rossz az élet.
Ölelését már úgy várom,
Minden nőben csak őt látom.
Ám véget ér a várakozás,
A motor pörög, hát indulás.
A kilométeróra pereg,
Holnap este vele leszek!
Már szebb az ég, és szép a táj,
Borús szívem kevésbé fáj.
Ez a legszebb alkonyom,
Csókját érzem ajkamon.
Csordás Attila
2009. 08. 24.
Valóságos álom
Zötyögő buszon, egy szép nap reggelén
Utazom vele álmaim tengerén.
Kint fagyos az idő közel és távol,
De köröttünk a levegő szinte már lángol.
Mindenki fázik, és remegve áll,
Míg mellettünk elrepül egy dalos madár.
Mosolyogva néznek ránk leheletükön át,
Végre láthatnak egy boldog párt.
Nem rég keltünk fel a meleg ágyunkból,
Az ölelő paplanból, s a puha párnákból.
Szemem majd leragad e hideg hajnalon,
El is gondolkozom: „Vajon ezt álmodom?”
Különbség alig van, hisz egy csoda mit látok,
A karomban pihen a nő, akit imádok.
Hosszú, barna haja a vállamra lóg.
S ajkamon ég még az a mennyei csók.
Életem értelmét nem kell már keresnem,
Kiért megéri küzdeni, már itt ül mellettem.
Kéz a kézben, s szemtől szembe
Ülünk vidáman egymásra meredve.
Két szeme, mint a gyémánt, ragyog a szemembe,
Hogy lehet íj szép? – nem fér a fejembe.
Puha, bársony bőre simul tenyerembe,
Értem már hogy eshettem ekkora szerelembe.
Elvitte a szívem, mint fecskét a téli szél,
S hogy nála maradhasson, ennyit remél.
Így boldog a tél, és boldog a nyár,
Mert ha velem vagy, ránk csak öröm vár.
De másnak még zord-e táj,
Mert nem jött el az, kit a szívük vár.
Hisz, bár hideg az idő közel és távol,
A szerelmesek körül minden csak lángol.
Csordás Attila
2009.02.12.
Valentin nap
Boldog a szívem, ha téged látlak,
Ha hiányzol, szívemben mindig megtalállak.
Ülök a padban, vagy fekszem az ágyon,
Bármit is teszek, mindig csak rád vágyom.
Hull a hó, és süvít a szél,
Újra megérkezett a hideg tél.
Hullócsillag özön borítja az eget,
Azt kívánom tőlük, mindig veled legyek.
Kitisztult az ég, s ránk sötétség borult,
De arcunkon a mosoly soha le nem konyult.
Édes ajkaid néha hozzám szólnak,
Bódítóbb hatása, mint kilenc liter bornak.
Hozzám bújsz s megölelsz, erős szorítással,
Nem tudnám elképzelni életemet mással.
Tenyeredet lágyan arcomra teszed,
Bármit is teszel, mindig veled leszek.
Vállamra hajtod a kis okos fejed,
Ha szükséged lesz rám, én mindig veled leszek.
Örömöd megnyugtat, bármi is bánt engem,
Egyet kérek tőled, mindig bízz meg bennem.
Lobog a tűz, mit gyújtottál bennem,
Ezt megőrzöm érted egész életemben.
Minden egyes percben, mikor rád gondolok,
Szemem előtt megjelennek a legszentebb angyalok.
Immár te vagy a múzsa, kiért bármit megteszek,
Ha velem vagy nem lesznek sötét fellegek.
Kisüt a nap, és zöldellnek a fák,
A közös életünk egy álomvilág.
Egy álom lesz az élet, mit veled álmodok,
S álom seregemmel szívedre támadok.
De te elfogsz engem, s bezársz szívedbe,
Ott fogok élni egész életembe.
Örökké szeretlek, kerüljön bármibe,
Nélküled nem megyek talán már enni se.
Veled leszek mindig a jóban, s a bajban,
Füröszteni foglak a tejben, s a vajban!
Csordás Attila
2010. 02. 02.